A mi monogramunk talán kikövetkeztethető ;)
PS: Kedves blogvezetők, kezdjük a legfrissebb élményekkel. Hogy telnek a visszazökkenés napjai?
SA: Nekem viszonylag hamar ment a visszaszokás. Igaz, azért kellett hogy az itteni időpontok szerint éljünk. Természetesen a hazaérkezés utáni első dolgom az volt, hogy felkeressem a kis családom. :) Már alig vártam. Aztán jó sok alvás. Azután pedig készültem a koszorúslány szerepre. Itthon minden oly egészen más.. Néha még agyalnom kell, hogy a külföldiában nap mint nap használt szavak vajon itthon is megállják-e a helyüket. :) De ez van. Újra éljük a megszokott kis életünket. És várjuk a következő csodát. :) Mert hiányzik az ott átélt nyugis és kiegyensúlyozott élet.
DT: A bioritmusom még mindig inog. Az egynapos repülés után egész nap talpon voltunk, aztán éjféltől másnap délig alvás. A lakodalom után viszont most kezdhetünk mindent elölről. Ami az életmódot illeti, semmi gond, leszámítva a kint hallott magyarikai keverékszavak túl gyakori használatát és hogy az automata váltós autók után a Golfon egyszer csúnyán mellőztem a kuplungot.
PS: A Bermuda-háromszög fóbia nem igazolódott be a repülőn?
DT: Hogyan? Ja, a facebook-felirat? Fóbiáról szó se volt. Egyébként nem pont a háromszög felett repültünk. Aki nem térképen, hanem földgömbön nézi meg (cérnával) a NY-Budapest közti legrövidebb légvonalat, az látja, hogy a gép Grönland felé kerül egy kicsit, tehát észak felé ível. De a rejtélyes szigetcsoport Amerika keleti partjainál van, ezért utaltam rá, hogy "valahol" ott járunk akkor este. Egyébként dögcédulánk majdnem lett, mert amikor pár hete a tengeralattjáróban jártunk, ott lehetett volna csináltatni. Csak drága volt.
SA: Vannak olyan mondatok, amik csak DT számára érthetőek... :D
PS: Akkor a repülés rendben ment?
DT: Chicago és NY között igen. NY-ban viszont, amikor a bőröndtúlsúly miatti izgalmak közepette, hosszú várakozás után beszállítottak minket a Boeing-be, akadt egy kis probléma. A kapitány bemondta: szervizelniük kell a gépet, mert hibát találtak és nem biztos, hogy javítható. Tíz perc múlva meg is kért mindenkit, hogy pakoljunk és hagyjuk el a fedélzetet, mert nem tudják helyrehozni, ezzel pedig nem indulhat útnak. Leszálltunk, átbaktattunk a Bonyhád méretű JFK reptéren, majd 2 és fél órás csúszással szálltunk fel egy másik géppel. Utána nem volt gond: gyönyörű volt a csillagos égbolt a felhők és az óceán felett. A napkelte pedig még szebb és tisztább volt 10 058 méter magasan, mint előző reggel a városban. A Nap lassan színezte egyre vörösebbre a horizontot, aztán mikor felbukkant, az ereje miatt be kellett húzni a sötétítőt.
SA: A repülés rendben ment. Sőt! Nagyon tetszett... Csak az a kis közjáték ne lett volna. A vérnyomásom kicsit megingott az átszállítás előtti percekben. De szerencsére nem szerepeltünk az esti hírekben... A durva az volt, hogy a JFK reptéren egy régi évfolyamtársammal is találkoztam. Egy járattal mentünk. Milyen kicsi a világ! :) A csomagoknál valóban volt egy kis plusz izgalom, de azok is hiánytalanul, épségben hazaértek. A bennük rejlő tartalommal együtt! :)
Ami még itt említhető, és nagyon példaértékű, hogy a repülőn, leszállás előtt egy kisebb gyűjtés zajlott. Az egyik légikisasszony bemondta a hangosba, hogy az UNICEF-fel működnek közre és segítenek adományokat gyűjteni az éhező gyerekek számára. Mindenkit megkértek, hogy a már feleslegessé vált aprópénzeiket (utolsó dollárokat, centeket) ajánlják fel az alapítvány számára. Így végül is mindenki jól járt. Mi azért mert amúgy sem tudtunk volna mit kezdeni az aprókkal, és egyben segítettünk is a rászorulókon.
PS: Az átállás és a repülés után haladjunk tovább visszafelé az időben. A körút után voltak eddig eltitkolt kalandjaitok?
DT: Nem titok, csak nem volt idő még írni róla bővebben. Itt egyedül a Six Flagsról szeretnék picit mesélni. Ez egy vízi- és vidámpark egyben. A legdurvább "ride" Batman alagútrendszere volt. Sokat vártunk rá, világosban álltunk be a sorba és koromsötétben jutottunk fel rá. Gotham is fel volt építve (törött rendőrautóval az utcán), abban volt a pálya. A rejtett barlang belsejében egy olyan hullámvasút várt ránk, amiben eleve fejjel lelógatva indultunk. Mint a denevérek és így hordozott meg, majdnem végig. Többször átfordult, fel és oldalra is. Meg a fejjel lefelé "zuhanás" sem mindennapi. Utánozhatatlan. Sok durva "játék" volt itt, de erről mindenképp mesélni akartam.
SA: Titkolt kalandok? Mire céloz, kedves Paul? :) A Six Flags-ben kis baleset ért. Igaz, nem szegte kedvem a többi ride-tól. :) Lett egy kis sebem az egyik csúszdának hála. Hatalmas volt az a park, minden szeglete egy kis felfedezésre váró sziget! Disneyland-hez hasonlóan.
PS: Ilyen helyen akkor strandruha vagy vidámpark-öltözet szükséges?
DT: Az aquaparkos rész miatt kell a fürdőruha. Emlékszem, ott használtam véletlenül az 50-es faktorú kölcsön-gyereknaptejet. Nem csak, hogy barnulni nem engedett, de szerintem még a légkörbe sem engedte be az UV sugarakat :) Egyébként, ha kimész a vízicsúszdáktól, akkor tábla figyelmeztet, hogy öltözz fel! Sőt, figyelik is és kiabálnak. Érdekes. De akár oda-vissza mozoghatsz. Mi reggeltől 14:00-ig vizeztünk -ott is durva csúszdákon-, aztán este 23:00-ig vidámparkoztunk. A végén pedig jött a show, a fényben úszó felvonulás.
SA: Az öltözék mindenképpen kényelmes viseletet kívánt. Persze fürdőruha kötelező! :) A ride-ok miatt inkább rövidnadrág, mint szoknya, és papucs helyett is inkább a cipő viselete volt praktikus. A gyereknaptejet csak DT kente magára. Én nem használtam semmit. Így lehettem csoki. :) Egyébként az érdekes számomra az volt, hogy sok ember az utcai ruhájában használta a vízi csúszdákat. Amire viszont tényleg nagyon figyeltek, hogy mindenki, aki elhagyta a parkot, felöltözzön utcai ruhába. Bár nem egészen az öltözék témaköréhez tartozik, mégis megjegyezném, hogy az ottlétünk alatt ingyen ittunk. Egyszer megvettünk egy nagyobb méretű kulacsot, benne teával -mert az amcsik kedvenc itala a tea...- és onnantól kezdve ingyen tölthettük után. Itthon hol csinálnak ilyet??? Nem beszélve a Mekikről, ahol egyszer megveszed az innivalód, aztán annyiszor töltöd fel a poharad, ahányszor csak akarod illetve ameddig a pohár engedi. :)
PS: A nyaralás során mi, melyik úticél tetszett a legjobban?
SA: Mindenféle magyarázat nélkül állítom, hogy a Bryce canyon, Disneyland, Las Vegas, illetve San Francisco, valamit Los Angeles és Hollywood tetszett a legjobban. :)) Majdnem az egész útvonalat ideírtam. Ebből látszik, hogy igazából bármikor visszamennék bármelyik, a nyaralás során érintett helyre.
DT: Nehéz. Nem koppintom az előző választ, pedig ugyanazt érzem. Inkább határozottan a kérdésre válaszolok. A városok közül SF, természeti látnivalók közül a Grand Canyon. De ezek már a világ legjobb helyeinek legjobbjai. :)
PS: Milyen tapasztalatokkal hagytátok ott Chicagot, amit eddig még nem osztottatok meg az olvasókkal?
SA: Az egyszerű, átláthatóbb hétköznapok, a feszültségmentes élet könnyen magával ragadt. Én jártam ott különböző parkokba és mindenhol egytől-egyig a tisztaság uralkodott. A házak sablonszerűek voltak. Onnan lehetett tudni, melyik házban élnek európai emberek, hogy hol volt függöny. Az amerikai ugyanis nem ismeri a függönyt. Minden házba be lehet látni de ez őket nem nagyon zavarta. :) A játszótereken nem bitumen, vagy egyéb kemény talaj jellemző, hanem a viharok által kicsavart fákat hasznosítják újra oly módon, hogy apró faforgácsokra aprítják és ezt terítik szét. Ilyenek vannak amúgy a ház körüli növények körül is. Sok okos dolgot láttam. Ez volt az egyik közülük. A kerítéssel kapcsolatban csak annyit, hogy általában kisgyerekes családok építtetik a hátsó udvar köré.
DT: Uh, itt akkor gyorsan, és nagyon röviden. Az élet sokkal egyszerűbb, a városok és az emberek rendezettebbek. Nem rohan az élet. A házak egy városrészen belül valóban egy kaptafára épülnek. Általában még a tervezőjük is ugyanaz, amit ki is írnak egy táblára (meg az ingatlanügynökük adatait). A családi házak 2 szintesek és alul egy basement van, ami a tornadóriasztásnál kap szerepet. Bár ez is teljesen be van építve, komplett lakás az a szint. A házak fa vázra épülnek, sok gipszkartonnal, nagyon egyszerűen.A körút alatt sok kamiont láttunk, ami kész házakat szállított A-ból B-be túlméretes (oversize) szállítmányként. A házak udvarát kertész vállalkozások (ált. mexikóiak) tartják karban, szép fűvel és bokrokkal, fákkal, sövénnyel. Kerítés alig van. A kocsibejárók festett aszfaltcsíkok, legtöbbször nem egyenesen az út és az automata garázskapu között, hanem kanyargósan, díszesen, kerülgetve a dísznövényeket. Szinte minden ház előtt kosárpalánk áll, legalábbis ahol gyerek volt. Hiába, nemzeti sport.
PS: Tényleg, a sportélet tipikus?
DT: Egész más a viszonyuk a sporthoz, mint nekünk. Tesiórán is a nemzeti sportjaikat nyomják, természetesen. Minden ruhabolt tele van sportszerekkel. Belém ivódott Chicago összes sportcsapata. A Bulls ugye a kosár, a Blackhawks a hoki, a White Sox (a délieké) és a Cubs (északiaké) baseball, a Bears a tojásfoci, a Fire pedig a focicsapata a városnak. A kiskölykökön ezek a pólók virítanak és délutánonként vagy az otthoni kosárpalánkok alatt pattogtatnak vagy a játszótéren dobálják a baseball- vagy a tojáslabdát. Ez a vakációs körkép a fiúkról. A lányok vagy gym-teremben tornáznak heti 2x2 órát vagy fociznak! A mi focinkat, hiszen az USA női válogatottja nagyon sikeres. Golfpályája minden lakótelepnek van, ezt a módosabb felnőttek használják, általában a 40 feletti férfiak. Szintén lakótelepenként találunk egy-egy úszómedencét is, amit beadott közös pénzből tart fenn 20-25 háztartás. Ez inkább a gyerekeké, de minden egész órában van felnőtt úszás (adult swimming), az ugráló kicsiket ilyenkor pár percre kihívják.
SA: Nagyon sok lány focizik. A fiúk meg inkább kosaraznak. Ahogy a filmekben is láthatjuk, a parkok kosárpályái tele vannak pattogtató fiatal srácokkal. Az úszómedencét nap, mint nap rengetegen vették igénybe, hiszen addig sem kellett a tikkasztó hőségben más városba utazni egy kis pancsolásért. Az az igazság, hogy nagyon sok túlsúlyos gyereket és felnőttet láttam. Ők valószínűleg nem űznek semmilyen sportot a fotelből tv-nézést és a chips kajálást leszámítva. Viszont többen bringáznak és sétálnak. Ezek gyakori délutáni programok. A többiről csak annyit tudok nyilatkozni, hogy nagyon nehéz mozogni a baseball-felszerelésben. :)
PS: Magyar hatás?
DT: Sportban semmi. Bár volt, aki Dzsudzsákot ismeri. Ja, meg Dávid Kornéllal a házigazdáknak is volt közös fotója. Más téren. A boltokban láttunk magyar borokat (Egri Bikavér és Tokaji Aszú) és Pick szalámit. Utóbbi olcsóbb valamivel, mint itthon. Hogy hogyan, azt nem értem! Végül pedig egy érdekesség: Iowa északi részén van egy Kossuth nevű megye. Ott Algona városkában áll államférfink szobra is, róla kapta a nevét a county!
SA: Az elég magyar hatás hogy több ezren élnek odakint! :)
PS: Az ottani élelmiszerek?
SA: Nagyon finom a Churros! :) Semmilyen itthoni ízhez nem tudom hasonlítani, de nagyon fincsi, az tény! :) Ja! És Disneyland speckó étele a turkey-leg (pulykaláb/comb). Hatalmas méretű és nagyon finom. Amúgy minden rettenetesen édes. Az itthon megszokott kenyérért egy chicago-i pékségbe kellett utazni. A vajuk is édeskés, de az finom. A cukor ott kétszer olyan édes, mint itthon. A tojás picike és hófehér a héja. Az ízekkel valóban hadilábon állnak. A húsnak sincs hús íze...
DT: A környék szántóföldjein kukorica és szója nőtt mindenfelé. A legelőkön meg szarvasmarhák (a középső államokban lovak). Ezeket általában külvárosi farmok felügyelik, gondozzák. Gabonapehely (cereal) a legkeresettebb étel, több száz fajta van belőle. Csak fahéjasból pl. 10-12 féle van, a hazai Cinnie Minnie is a fűszer nevéből ered (cinnamon=fahéj). Kifli és zsemle nincs, a kenyér teljesen más, mint itthon. Hiányzott is a hazai. A gyorséttermek mellett a konyhai élelmiszerek nagy része már egyre egészségesebb. Teljes kiőrlésű, vitaminokkal dúsított, 100%-os stb. Szinte mindenki mindenből kartonszámra vásárol.
PS: A többi áru a boltokban?
SA: Wááááááááááááááááááááá!!!! Imádok vásárolni!!! :) Viszont nem szerencsés, ha a mennyiség behatárolt... Márkás ruhák, cipők nevetséges összegért egy-egy leárazáson. Vagy csak úgy, mert éppen olyan kedve van az üzletvezetőnek. A postás folyamatosan hozza a kuponokat, amikkel olcsóbban vásárolhatsz. Egyébként ezek a bónok az üzletek bejáratánál is megtalálhatóak.
DT: Rengeteg az akció és az ott tényleg óriási akciókat jelent. 60-80% legalább (30 ezres kabát 5000-ért) és a postákon rengeteg kupont küldenek szét az embereknek. Az egyikkel pl. születésnapodon 10 ezerért vásárolhatsz grátiszban. Fájt is a szívünk, hogy a repülőn a poggyász súlyhatáros.
PS: Tévézési szokások?
DT: Ugyanaz (like a madzsar :))... csak giganagy képernyős, "visszanézős" készülékeken. Ott is a valóságshow-k és a tehetségkutatók hódítanak. Óriási az ország, változatos éghajlattal, így külön időjáráscsatorna van. Na, az ottani meteorológusok még pocsékabbak, mint a mieink, úgyhogy egy szavunk nem lehet. Szinte semmi sem jött be nekik. Esősre jelzett napon megsültünk, máskor napsütés helyett szakadt az eső.
SA: És a mesecsatornák! :D Spongebob Squerpants forever!!! A Winx-ről nem is beszélve... De ott is nyomják a nagy házalakítást és a szellemvadászokat... Meg még nagyon sok mást. :)
PS: Szó esett már a sajátos közlekedési szokásokról. Nehéz volt alkalmazkodni?
DT: Erről a kis "Szántá" bővebben is tudna mesélni :) Nem ismétlem magam az átjárható záróvonallal, a jobbkézszabály helyetti kerékmegállás-sorrenddel és azzal, hogy jobbra mehetsz a pirosnál is. Inkább az lehet érdekes, hogy mentőnél vagy rendőrnél mindenki lehúzódik és azonnal megáll. Mindegy, merre megy, minden sávban azonnal megáll mindenki. Alig van dudaszó, pedig kocsi van bőven. Ezt minden reggel tapasztaltuk, amikor műszakba indultunk a fehér ruhás "szellemirtókkal" :)
SA: A gyalogos és biciklis forgalom nem volt különösebben más, mint itthon, viszont mindenütt járható utak voltak. Emellett a bicikliutak is nagyban elősegítették a közlekedést. A kereszteződéseknél minden esetben a gyalogos és a biciklis élvezett előnyt. Nagyon odafigyeltek a sofőrök a gyerekekre és a járdán, illetve a bicikliúton közlekedőkre.
PS: Toleránsabbak az emberek?
DT: Kedvesek, segítőkészek és vendégszeretők. A turistákkal. A lakótársakkal már vannak problémáik, ha nem amerikai. Van bennük rasszizmus. Ha valaki dolgozni megy ki, szorgalmas munkával könnyen teremthet biztos egzisztenciát, de kiugró karrierre, fényűző gazdagságra ne számítson. Sikerülhet, de ritka.
SA: Ami nem tetszett: az indiaiak undorító módon viselkednek. Tolakodnak, gusztustalankodnak... Az amcsik tüsszentésnél, köhögésnél, ásításnál nem teszik a szájuk elé a kezüket. Nem köszönnek, ha belépnek valahova. Az idegeneken átnéznek, mintha ott sem lennének. Mindenkinek megvan az alap bájvigyor az arcán. Sokszor nem is tudni, hogy viszonyulnak egymáshoz az emberek, mert mindenkivel ugyanolyan stílusban és hangnemben beszélnek. Különös volt a túlzott artikulálás is. Jellemző az affektálás, a nyávogás és a magas hang használata. Főleg nőknél. Mindemellett igazán kedvesek és segítőkészek.
DT: Eszerint Adrika nem teljesen azt tapasztalta napi tevékenysége során, mint én. Nekem a "nem köszönés" inkább a gyerekeknél tűnt fel, a felnőttek pont ellenkezőleg. Ezért vétek általánosítani bármilyen témában! De tényleg nagyon affektálnak beszéd közben.
PS: Apropó, beszéd. Nyelvtanulás?
SA: Mindenképpen sokat jelentett a kintlét. Jó volt angolul beszélni, mert ugye itthon nincs rá lehetőség. Azért van még mit fejlődni. Csak ne lenne annyiféle nép és annyifajta akcentus...
DT: Ragadt ránk, de inkább a szemünket nyitotta fel, hogy hol tartunk. Annyival nem tér el az amerikai angol a brittől, mint gondoltam, de azért jócskán van különbség. Lazábbak, jobban szeretik az egyszerű tőmondatokat, mint a britek. Sok a szó szerint le nem fordítható szókapcsolatuk. Sok államban feltűnő a nyelvjáráskülönbség is. Egy szót viszont most hallottam először: amis. Ez nem csak angol szóként új. Egy itteni népről van szó, sajátos kultúrával. Kézzel művelt föld, biogazdálkodás, energiát nélkülöző hagyományőrző életmód. Évszázadokkal elmaradt szokások. Ez egy zárt társadalom, pár száz fős csoportokban élnek, mi a szomszédos indianai nemzetségről hallottunk. A hely itt kevés, érdemes a neten utánanézni az amisoknak.
PS: Mit hoznál haza az ottaniakból?
DT: Majdnem mindent, de igazából semmit. Ez így jó. Egy kutyára hiába adsz szexis fehérneműt, az akkor is csak kutyaként marad aranyos számodra :)
SA: Sok-sok ruhát és cipőt! :)
PS: Hiányérzet?
DT: Nagyon! Álmaimban Amerika visszainteget...
SA: Várom a következő lehetőséget, hátha... :)
Mindenkinek köszönjük a figyelmet! Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése