Vegtelen melyseg, fektelen szepseg

Ebredes reggel 6:30-kor Williams-ben. Kontinentalis reggeli, bepakolas, kisvarosi seta es indulas. Bar mindossze 100 merfoldre voltunk a sci-fi filmekbol ismert arizonai meteorkratertol, de az sajnos kelet fele volt, a mi utunk pedig eszak fele vitt. Sebaj, nem bantuk, hiszen kovetkezett a Grand Canyon.
Ahogy a meteor kraternel emlitettem, ez mar Arizona allam, tehat Nevada utan visszaleptunk egy idozonat ( +1 ora tekeres a vekkeren).

A Grand Canyont nem kell bemutatni. Kialakulasarol annyit, hogy: hol volt, hol nem volt, volt egy nagy plato. Egymasra telepult kozetretegekbol allt (az aljan a legidosebb 2 milliard eves granit) es egyszercsak elkezdett lassan kiemelkedni. Ez 75 millio eve tortent. A rajta csordogalo Colorado folyo kenytelen volt egyre jobban belevajni a sajat volgyet (mivel nem akart dombnak felfele folyni). A videk ugy kiemelkedett - s a folyo emiatt ugy belevagott - hogy egy nagy szurdokvolgy, vagyis canyon alakult ki a kozepen, eleg kacskaringosan. A canyon pedig olyan nagy lett, hogy elneveztek nagy, azaz grand canyonnak. :) Maig is ott van, hisz meg nem halhat. A canyon csikos fala pedig orzi a kulonbozo koru kozetretegeket. Ez a 40 kulonbozo szinu csik disziti ma a Colorado folyo teraszait.
Na mindegy, ennyit a tudomanyrol. A fal teteje 2700 m magas s mivel a Colorado lent az aljan 1000 meterre van a tengerszinttol, a canyon 1700 meter mely. Ennek a szelere kiallni... nem semmi. Na ez volt az az erzes, amikor igazan elgondolkodtam, hogy mi is tortenik itt most velunk.
Mert tudjatok utazni a vilagon mindenhol ugyanaz a nagyszeru erzes. Kikapcsolodsz, latsz uj dolgokat es ez a kellemes erzes megvan az utazoban a delibabos Hortobagyon es a Himalajan ugyanugy. Ezert is jo otthon is, barhol turazni egyet-egyet. De amikor beleremegsz egy latvanyba, arra mondjak, hogy az igazi elmeny felbecsulhetetlen. Egy Johnnie Walker-reklamban hangzott el a motto: "Elj ugy, ha lepereg elotted eleted filmje, erdemes legyen vegignezned!" Es ezt ott nagyon ereztem. Kozben pedig folyton azon jart az agyam, hogy a csudaban lehetne ezt megmutatni azonnal az egesz vilagnak. Es nektek is. Higgyetek el. Erre pedig a bizonyitek a polom, amivel megintcsak uzenni szerettem volna Nektek, kedves Barataim!

Kezdeskent lesetaltunk 2-3 km-t a meredek osvenyen. Olyan folduton turaztunk, ahol oszverekkel viszik le az ellatmanyt a volgyben fekvo kis falucskaba. Na oda 1 egesz nap sem eleg lejutni.
Kepzelhetitek, milyen tempot diktalt a csapat. Masfel hete 5-6 orakat aludtunk es kozben borondpakolas, napi 3-400 merfoldnyi utazas es gyalogturak a felsorolt helyeken. Szoval ne gondolja senki, hogy ez az egesz egy kicsit sem faraszto. Volt, aki a leereszkedest mar be sem vallalta. Fogalmazzunk ugy: fizikai teljesitokepessegunknek nem voltunk a csucsan, de csinaltuk, hiszen tudtuk, hogy erdemes. Ha valamikor, akkor most aztan tenyleg. Hisz itt vagyunk, Uristen, ITT...
 

Mikor nagy tikkadtan visszamasztunk, busszal mentunk vegig a canyon tetejen, ezt a nemzeti park uzemelteti. A soforok idegenvezetok is egyben, persze angolul. Minden kilatonal megalltunk, persze mindegyiknel kattogtak a vakuk. Az egyiknel egy terkep jelzi, hogy regen melyik indian torzs hol elt a canyon videken. A kilatok is ezekrol lettek elnevezve. Az utolso pontnal annyira nyomunkba ert a vihar, hogy az esofelhok felig betakartak a canyont. Mintha aramlott volna vegig a szurdokvolgyben a sok felho.

Nem volt csunya latvany, hiszen mi meg a napsuteses sziklakon alltunk. Ahogy viszont visszaszalltunk a buszba, dezsabol ontottek... Meg jo, hogy csak igy a nap vegen. Itt Amerikaban egyebkent nagyon hamar valtozik az idojaras, szinte minden tajon.
Szanaszet azva azert beszaladtunk a parkolonal a gift shopba, vettunk egy kis szuvenirt (tollat pl. szinte mindenhonnan szereztunk) es indultunk eszakkelet fele. Bar az eso elallt, a nap mar lement es a celunk az volt, hogy Utahban szalljunk meg. Sikerult, ujabb gyonyoru sziklak kozott kavarogva a beszedes nevu Hurricane City-ben talaltunk ra a kovetkezo szallasunkra.
Akkor meg nem sejtettuk, hogy ez a varosnev a sotet jovonket festi a falra. A viharvadasz kalandunkat mar leirtam a "Nebraskaban..." cimu bejegyzesben, igy nem is fogom ismetelni magam (66-os szammisztika es eppen az utazasunk 13. allamaban).
Az elmeny-felelevenitesek finiseben az izgalmas vihar helyett inkabb megemlitem azokat a parkokat, amelyeket a Grand Canyon es a tornadoveszelyes hazaerkezesunk kozott lattunk. Merthogy ott volt meg Zion, ahol a legmagasabb toronysziklan a helyi mitologia szerint az angyalok a foldre szallnak.

Vagy a Capitol Reef, a Glen es a Bryce-canyon. Mind csodaszepek es a Grand-dal vetekednek. A Glen canyont szinten a Colorado folyo vajta ki, de kevesbe mely es nincsenek teraszai, csak egyetlen szurdokvolgy. Mi a Navajo-hidon mentunk at felette. A hid melle navajo indian kezmuvesek telepultek ki.

A Bryce canyon pedig egy oriasi, szelesen elterulo volgy olyan kiveteles termeszeti latvannyal, mintha oriasi cseppkovek allnanak ki a foldbol. Sarga es voros homokko oszlopok, szepen csikozva. Ez tobbet is erdemelne, mint nehany kep, de az ido es a ter behatarol. Nem baj, legalabb otthon is lesz mirol meselni :)

Ezek mind olyan latnivalok, amibol ha Magyarorszagon csak egy lenne, egesz Europa a csodajara jarna...
Aztan a canyonok mellett ott volt Denver (a varosmenti raftingosokkal) es a Dumb&Dumberbol ismert Aspen sikozpont is. A Sziklas-hegysegben, Colorado allamban. Termeszetesen hoval, julius kozepen.
S ugyanugy, ahogy akkor a chicagoi "otthonunkhoz" kozeledtunk, most lassan a magyarorszagi otthonunk fele is utnak indulunk. Ezzel vissza is ertunk a jelenbe, az idoutazas veget ert. Az egesz kuldetesbol ugyanis mindossze 72 ora maradt.
Ez az utolso cikkek egyike. A blog eletrehivasanak eredeti celja lassan teljesitve. Az biztos, hogy a naplot 30 bejegyzesnel kevesebbel adjuk majd at az utokornak, de egy utolsot meg tervezunk, az biztos! Mindketten!
Gondolunk Ratok, Ti is tegyetek ezt!
Jo hetveget!
Tibi